Miért van az, hogy egyes emberek nem képesek felfogni, amit mások mondanak nekik? Vagy felfogják, csak szarnak az egészre? Itt most konkrétan két emberről lesz szó, akik ismerik őket, tudják, kikről beszélek, akik meg nem, azoknak meg VasMaki. Lehet, hogy Maki kolléga most be fog rágni, de ez már rohadt régóta idegesít, és nem csak engem, de mindenkit.
Szal van ez a két jómunkásember, akik ismeretségünk 6 éve alatt még egyszer sem voltak képesek rendesen megérkezni oda és akkorra, ahová és amikorra találkozót beszéltünk meg. De egyetlenegyszer sem. A miérteket ne kérdezzétek, azok homályba vesznek, ugyanis ezen kérdésekre az érintettek sem tudnak adekvált választ adni.
Kezdjük Vas Dzsível, kettőjük közül ő a kevésbé súlyos, ugyanakkor rejtélyesebb eset. Akárhányszor megyünk valahová, általában este 8-9 között gyűlünk össze valamelyik általunk gyakran látogatott vendéglátóipari egységben. Este 6-7 óra magasságában Msn-en vagy telefonon keresztül minden érintett előre értesül a helyszínről, de Vasgabinak ez nem elég. Őt délután 4-5 óra között kell tájékoztatni, majd 7 óra felé még egyszer, lelkére kötve az időpontot, ám nála még az ilyen irreális túlbiztosítás is kevésnek bizonyul. Este 10 óra körül még mindig sehol, ekkor kezdődnek az ideges telefonok, hogy hol a faszba van már, mire a válasz: „Hát… már mindjárt indulok” BAZZEG. 11 óra körül befut egy hívás valamelyik utcai fülkéből, hogy már mingyá’ itt van, csak még beugrik a Főnixbe/Hársfába meginni valamit, de már mindjárt jön. AZTAROHADT kocsmában ülünk, ez meg képes bemenni egy másik kocsmába, nemhogy haladna idefelé… Fél tizenkettőre meg is érkezik, nekünk meg éjfélkor menni kell az utolsó buszhoz. Bravó. Kérdésünkre, hogy milyen halaszthatatlan tevékenységgel sikerült kitöltenie a telefonhívásunk és a megérkezése között eltelt cirka 6-7 órácskát, a következő eredményeket dobja ki a válaszgenerátor: „Hát, néztem a tévét”, „Fürödtem.”, vagy a legjobb: „Simogattam a macskát (!!!)”. BAZMEG 7 ÓRÁN KERESZTÜL?! És nem vicc, tényleg ezt csinálja, emlékezetes eset volt a 2002-es szilveszteri fürdőzés, amikor laza másfél órán keresztül fagyasztott bennünket a házuk kapujában, mivel a 2 nappal előtte (!!!) megbeszélt, utólag többször is fixált időpontban, amikor startra készen kellett volna várnia bennünket a kapuban, na EKKOR KEZDTE EL ENGEDNI A FÜRDŐVIZET. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! Szerencsére a lakás alatt volt egy éjjel-nappali kisbolt, ahová 2 percenként az egész banda testületileg bevonult 1 db rágót venni, a megfagyást elkerülendő (rohadt hideg volt azon a télen). A boltos gyerek már azt hitte, nála akarunk szilveszterezni.
Maki esete annyival durvább, hogy nála a folyamatos késés-várakoztatás még értetlenséggel is párosul. Köreinkben közmondásos a telefonon keresztül történő kommunikációra való képtelensége. Ismerős számról hívjuk MOBILON, ami ugye kijelzi a hívó fél nevét, erre ilyen kérdésekkel nyit, mint pl. „Hát te meg ki vagy?”. Anyád. Aztán jön a kérdés: Mi lesz este? „Nem tudom”. Megyünk valahová? „Nem tudom”. Hány órától érsz rá? „Nem tudom”. 8 körül otthon leszel? „Nem tudom”. Miért, hol leszel meg mit csinálsz? „Nem tudom”. Már ezzel a nemtudomozással ki lehet kergetni a világból, különösen, hogy este 6 óra körül szoktam hívni. BAZMEG NEM TUDOD HOGY LESZ-E VALAMI PROGRAMOD 2 ÓRA MÚLVA?! Na jó, akkor megyünk hozzátok. „Jó, de ne csöngessetek fel, mert Kakarotto ideges”. Ilyenkor mondom/mondjuk neki: 8:00-kor ér hozzátok a busz, találkozunk nálad, addigra legyél kész, hogy NE KELLJEN VÁRNI. Érkezés előtt 10 perccel még meg is szoktam csörgetni a buszról, hogy mindjárt ott vagyok/vagyunk, mentsd el a játékot/kapcsold ki a gépet/ fürgyé/nefürgyé le, de készülj el, mire odaérünk. ERRE GECI A 15 PERCES KAPU ELŐTT DEKKOLÁS A MINIMUM, de volt már fél-háromnegyed óra is. Fasza. Kérdésünkre, miszerint „MI A FASZT CSINÁLTÁL EDDIG BAZMEG, DIREKT SZÓLTUNK HOGY NE KELLJEN VÁRNI!!!”, általában valami gyenge magyarázkodásfélét kapunk, meg azt, hogy „Ez van, nem tudok mit tenni…”.
De a legdurvább még mindig nem ez, hanem amikor magától, esetleg Vasgabival együtt kell teljesíteniük egy olyan küldetést, melynek lényege egy meghatározott időpontra X pontból Y pontba való eljutás. Eme probléma a felnémeti bulik alkalmával szokott felmerülni, lévén a delikvensek sehogyan sem képesek értelmezni, még kevésbé hibátlanul futtatni a „Gyertek ki este, olyan 8 óra felé, DE NE KÉSŐN!!!” című alkalmazást. Ebben a szokásos tökölődésen kívül nagy szerepet játszik Sztálin Gabrovnyik elvtárs finomra hangolt kocsmadetektora is, melynek köszönhetően a Lajosvárost Felnémettől elválasztó kb. 7 km-es út összes búfelejtőjét meglátogatják, és mire kiérnek, általában nem sok mindent lehet velük kezdeni. Hazafelé dettó ugyanez a helyzet, Kakarotto meg engem basztat, hogy hol van Maki, mert már másnap délután 3 óra, és még mindig semmi hír felőle (jobb esetben. Volt már, hogy a hatóság vitte az információt…). Arról meg jobb nem is beszélni, ha Maki egyedül jön Pestre…
Hogy honnan jutott eszembe mindez ilyen hirtelen? Csak annyi, hogy tegnap tartottuk Gaston szülinapját, ahová Makinak megint 11 órakor sikerült befutnia, Vas Dzsíről nem is szólva, vele már nem is találkoztam, állítólag éjfél után ért ki, és még onnan indultak a városba… Ezen meg lehet sértődni, de sajnos ezek a TÉNYEK. Változtassatok rajta, aztán nem írok ilyen postokat.
Ma még lehet hogy leszek, most elmegyek a tegnapi megmaradt sörökért.
iPic némiképp related, az elmúlt héten 2 hétben megtekintett animuk között szerepelt az alábbi alkotás is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése