Whatever...

Jó ideje nem volt blog, mostanában elég ramaty állapotban vagyok, még az én acélos idegzetemet is megviseli az alapvizsgára való felkészülés… De komolyan, sztem fogytam legalább 5 kilót az elmúlt 2-3 hét alatt, lévén napi egyszer étkezek, méghozzá reggel 1 fél szelet kenyér, hozzá meg egy kis valami, és ennyi. Ehhez jön desszertnek napi kb. 1 doboz cigi, meg este 11 körül 3 sör. Sokat rizsázni most sem akarok, lévén kanji-tanuláson kívül nem nagyon volt más. Jó lenne már túllenni rajta.

Egyébként a „Japánba utazunk és ott tanulunk 1 évet és majd minden jó lesz”-project bukni látszik, már a különféle külföldi nyelviskolák által ajánlott lehetőségek alapján. Röviden: kurva drága, kéne legalább 6 millió fejenként. Persze vannak más lehetőségek is, ha túlvagyok a vizsgákon, körbekérdezek. Az eddig hallottak alapján, ha egy millával elindul az ember és tudja, mit kell csinálni és mit hol keresni, akkor marha jól el lehet ott lenni, akár évekig is. Na majd meglátjuk. Mióta Gazsi dobbantott Angliába, én is sokat gondolkodom rajta, hogy leteszem a felszolgáló szakmát (3 hónap), és én is kimegyek legalább 1 évre. Hopp, meg is van a 6 milla XD. Vannak még más tervek is, de ezek egyenlőre üzleti titoknak minősülnek (KÜRTŐSKALÁCS GECI) így nem fejtem ki bővebben.

Történt azonban egy említésre méltó esemény, kb. 1 héttel ezelőtt, kicsit felbasztam rajta magam, lévén nem szeretem, ha hülyének néznek, azt meg még kevésbé, ha alaptalanul rágalmaznak. Naszóval van nekem egy csoporttársam, nevezzük Hercegnőnek (aki ismeri, tudja kiről van szó, a többieknek meg úgyis mindegy). A fent nevezett leányzóval kb. 1 évvel ezelőttig puszipajtások voltunk, aztán eme „áldásos” kapcsolat egy hülye beszólás miatt megszakadt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt én voltam a hunyó, rossz napom volt, de nem akarom mentegetni magam, lényeg a lényeg, hogy én ezután bocsánatot is kértem, mert beláttam a hibámat, elvittem egy elég puccos helyre, ajándék, bonbon meg minden, aztán jött a duma, hogy megbocsátok, felejtsük el. Aztán ezek után már valahogy mégsem voltunk olyan jóban, de nem is ez a lényeg, hanem hogy úgy december környékén a Hercegnő egy elég csúnya patáliát rendezett, mert neki is „rossz napja volt” ugye, és én lettem megtéve fő bűnbaknak (pedig semmi közöm nem volt az egész dologhoz, szal máig nem értem, hogy miért PONT én). Plusz jött minden halmazatban, amit utálok: feljelentgetés a Mesternél, hiszti, stb. Teszem hozzá ekkorra már nem az a kedves lány volt, akit megismertem, mert időközben összeszedett egy eléggé lenéző-sznob allűrt, bár hogy honnan, arra most nem térnék ki. Na nekem itt KURVÁRA elegem lett belőle. Megjegyzem előtte is volt már pár szemét húzása, gondoltam amíg észre nem veszi magát, nem kérek belőle. Mit ad Isten, nem vette észre (what a surprise). Közben telt az idő, gondoltam elfelejtette ezt az egész cirkuszt, akkor legyen, én is elfelejtem, tekintettel a régi időkre.

Eddig az előzmények, és most a lényeg: kb. másfél hete történt, hogy szükségem lett volna egy bizonyos jegyzetre, és mivel tudtam, hogy neki megvan, gondoltam, elkérem tőle. Erre: „Rendben, úgyis beszélni akartam veled”. Oké. Mire kimentem a teremből, már nem volt sehol. Este felhív (ez egy pénteki este) hogy hétfőn mikorra kell menni a Mesterhez. Mondom beszélni akartál velem, hát mondd. Aszongya majd hétfőn. Na jó. Hétfőn jövünk ki a Mestertől, én, a Hercegnő, meg egy másik kedves barátom, aki szóba hozta, hogy neki is kéne az adott jegyzet. Na ekkor kezdődött a patália: hogy ő mindenkinek csak akkor kell, ha szükségünk van valamire, egyébként meg le se szarjuk. Ezért vegyük tudomásul, hogy nem adja oda a jegyzetet, és mindenki rohadjon meg. Szal ment az adok-kapok őfensége meg a srác között rendesen, aminek én csak csendes szemlélője voltam, tényleg egy szót nem szóltam, csak szívtam a cigimet. Aztán hozzám fordul azzal a dumával, hogy én meg különösen rohadék vagyok, mert mostanában nem is szólok hozzá (csodálkozik a decemberi után?), meg különben is, amikor jóban voltunk, nekem idézem „ki volt nyalva a seggem”. Aztán egy elegáns „nekem mennem kell”-el lelépett.

Erre még mindig nem szóltam semmit, csak szépen felszálltam a buszra. Aztán akkor esett le, hogy azért e tőlem szokatlan reakcióképtelenség, mert kb. köpni-nyelni nem tudok. Egy olyan szemét húzás után, mint a decemberi, amiért még ráadásul bocsánatot sem kért, még neki áll feljebb?! Vagy most akkor mi a fasz van? Óbazmeg gondoltam, aztán ahogy hazaértem, írtam neki egy szép hosszú üzenetet az ájvivre, hogy ezt mégis hogy gondolja, meg miért nem tudta ezt elmondani a telefonba, és ha az volt a célja, hogy lássa, ahogy pofára esek, akkor még egy kicsit gyúrnia kell, mert ez kevés ahhoz, hogy meglepődjek. Plusz emlékeztettem rá, hogy kicsit azért DURVA olyasmiket a fejemhez vágni, hogy amikor jóban voltunk, nekem "ki volt nyalva a seggem", mert én is segítettem rajta nemegyszer, csak úgy tűnik, ezt elfelejtette. Jött is a hisztis válasz, hogy akkor hülye ez, hülye az, meg mindenki hülye, főleg persze én, és milyen dolog már baráti szívességeket felemlegetni. És hogy őt mindenki csak bántja, pedig ő milyen rendes. Na erre én szépen kifejtettem, hogy miben látom a probléma okát, meg hogy nem én jöttem a „ki volt nyalva a segged”-el, csak reflektáltam az elhangzottakra. Erre mi más lett volna a válasz, mint egy még nagyobb hisztis besértődés. Csak akkor már nagyon nem érdekelt. Idézem a legszebbeket:
-----------
"gondolom nem érdekel de lelkileg tönkre vágtál"

Hát a tegnapi beanyázás után hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnálom.

"kösz, hogy ezt érdemeltem."

Én meg a sok bunkó beszólást, feljelentgetést meg szemrehányást, meg az értelmes tegnapi "megbeszélést" így a végére.

"remélem jól esett..."

Nem mondanám, de nehogy már nekem kelljen megalázkodni, amikor nem én vagyok a hibás.

(és végül a kedvencem:)

"további zökkenő mentes életet"

További derűs estét.
-------------
Dióhéjban ennyi. Azt még hozzátenném, hogy én most sem haragszom rá, csak már nagyon magasról LESZAROM. Hát hiányzik ez nekem? Bár annak azért örülök, hogy sikerült elrontanom a napját, legalább addig sem tud olyan vidáman nevetgélni meg nyálaskodni a kis barátaival (derohadékvagyok :D). Egyébként a következő kép némileg RELATED:



Najó, legközelebb megpróbálok valami szórakoztatóbb postot összehozni. Maki kivégezte a HARUHIT, majd ír róla, ha nem lesz lusta. Filmreview meg majd egyszer, ha lesz időm meg főleg kedvem megírni.

Jóéjszakát.