Napiszar

Mostanában kaptam néhány visszajelzést a bloggal kapcsolatban, az egyik kissé felhúzott, lévén az illető szerint a blog nem olyan DURVA, mint kezdetekben. Lehet hogy kezdek konszolidálódni? Mindenesetre ezt a panaszt igyekszem a helyén kezelni, és ezentúl figyelni fogok a színvonalra.

Egy másik szerint nem írok elég gyakran, amiben lehet némi igazság, hiszen életem akciófilmeket megszégyenítő gyorsasággal pörög, minden nap történik velem valami fantasztikus dolog, egymást érik a frenetikus élmények, stb… Nem volt ez másképp tegnap sem, ugyanis megint sikerült összeszednem valami nyavalyát, minek okán orvoshoz kellett mennem. Egri lévén itt Pesten a lakóhely szerint kijelölt dokihoz kell járnom, aki valami sarlatán lehet, lévén mindig a második-harmadik alkalomra tudja csak eltalálni a helyes diagnózist. Most sem lesz ez máshogy, már megint valami olyan mérget írt fel, amitől a kutya is megveszne, ellenben a torokfájásomon nem nagyon akar segíteni… Ezt az apró nüanszot leszámítva egy rémálom az egész közgyógyellátás, ilyenkor sajnálom csak igazán, hogy nincs fényképezős mobilom, mert mind a váróterem markáns szocreál arczulatának, mind az oda betévedő betegek (már simán megjelenésbeli) elemzéséből is egész levéltárakat tudnának megtölteni vállalkozó szellemű társadalomkutatók. A mai No. 1. egy öreg tata volt, aki a vizuális terroron kívül ugyan nem sok vizet zavart, de azt olyan hatákonysággal űzte, hogy sikerült nemegy látóideg-receptoromat frankón hazavágnia. Mivel fénykép sajnos nincs, azért megpróbálom körülírni az ürgét, bár így nem üt akkorát. Naszóval kb. 72-75 éves, ősz HITLERBAJUSZ, szürke nadrág tüdőig felhúzva, piros húzentrógerrel rögzítve A PULÓVER FELETT, és erre az egészre szintén tüdőmagasságban összefogott LILA övtáska, fején leninsapka, és persze az elmaradhatatlan kerekes kocsi. Szerencsére egy szó nélkül várakozott, ám sajnos nem volt ekkora szerencsém az ELMEBETEGEKKEL, akiket két nő (?) testesített meg, anya-lánya felállásban. A csaj olyan ronda dagadt picsa volt, hogy ilyet még nem is láttam, és folyamatosan ordibálva hőbörgött, hogy mi az, hogy őt nem engedik előre, neki iskolába kell mennie, már itt ül vagy fél órája (én kb. már 1 órája várakoztam), és bocsásson’má meg a világ, de ő ezt nem tűri, mi az hogy a doktor úr nem fogadja. Erre az anyja is ordibálni kezdett, össze-vissza szidva a váróban a lányát is meg az orvost is: ha ő bejut, úgy, de úgy megmondja mindenkinek, hogy namég! Anyátok. Ha van esetleg valakinek szociológus ismerőse, aki anyagot keres valami dolgozathoz, ültesse be nyugodtan egy lakótelep orvosi várójába. Ott tényleg leképeződik a nagy magyar valóság, egyben magyarázatot is ad arra, miért tart ez az ország ott, ahol.

És hol is tartunk? Ott, hogy mindennap történik valami, ami azt juttatja eszembe, hogy a tízmillió degenerált országában élek. A Keleti mellett (és gondolom még jó sok helyen a városban) óriásplakátokon hirdetik ezt az oldalt, a Vodafone követte el, SO NEXT BOMBING TARGET SELECTED. Nyünyő bazmeg? És MAKIzakóm (kiemeltem a legdurvább részt R)? Meg cicaprücsök? Próbálna meg valaki így szólítani, egy mozdulattal kitekerném a nyakát, mint egy csirkének. 

Lassan kellene már valami FÉRFIAS témával is foglalkozni, legközelebb lehet hogy írok (de legalábbis linkelek) pár dolgot egy NAGYON DURVA aniemről, és lesznek még egyebek is.

Amúgy mostanában nem tudom mi van a karakterdesignerekkel, olyan arcokat tudnak tervezni anime-mangákba, hogy komolyan az államat keresgélem néha az asztal alatt. Ami utolsó feladványunk: aki meg tudja mondani, hogy MI LÁTHATÓ A KÖVETKEZŐ KÉPEN, az kap egy teljes Internetet. A válaszokat a kommentek közé várom, de ha valaki mégsem tudná eltalálni, elárulom, hogy a képen látható dolog nem más, mint SSJ8 GOKU.

VISZLÁT

iPic unrelated: iObject No. 2.