Most vettem csak észre, hogy már van 1, azaz egy darab olvasónk, köszönjük neki. Végre egy lépés a hírnév felé: ma csak egy blogpost, holnap az egész világ.
Legfontosabb: DENSZ DENSZ REVOLÚSÖN van gyerekek. Kb. 2 hete alaposabban szemrevételeztem a DDR Project 1-4 című remek AMV-ket, és olyannyira megtetszett a zene, hogy azonnal kimentettem őket mp3-ba, és azóta folyamatosan mennek a Winampban. Emellett leszedtem ezekből a csodákból kb. 20 GB-t (igen, tudom, hülye vagyok), szal lesz miből válogatni – mondjuk legalább a ¾-e így is szemét. Mindegy, hallgassatok ilyet ti is :Đ. És már kezdem is a hülye linkelést: ez az arc elég keményen nyomja XD.
A hétvégi ivászat is egész korrekt volt most, azt leszámítva, hogy megint taxizni kellett… Mindegy, lényeg hogy egész jól elbeszélgettem Laurával, és rájöttem, hogy értelmes leányzó, sőt a látásmódunk jópár dologban hasonlít. Furcsa volt, mert eddig azt hittem, hogy utál engem, aztán meg kiderült, hogy nem is. Persze kölcsönösen egymás agyára mentünk, de ez nem baj, legalább lehetett nevetni. Végre egy pozitív csalódás.
Más: ma elég érdekes beszélgetésem volt az egyik csoporttársammal. A srác az egyik legkorrektebb és legértelmesebb arc, akit ismerek itt Pesten (mondjuk amilyen baráti köröm van, nem is csoda XD), sőt még gyrosra is meghívott, szal rossz ember már csak ezért sem lehet. Sokminden szóba került, így a célok, álmok, Saabok meg a milliárdok is, és mondott egy olyan dolgot, amin még sosem gondolkodtam el igazán: az álmok elérhetőek, ha igazán akarjuk, és képesek vagyunk konkrét célként megfogalmazni őket. Viszont az irreális álmodozást jobb elfelejteni, mert az irreális képzelgések (pl. „de jó lenne egy saját sziget Tahiti mellett”) csak elvonják a figyelmünket az álmunkról, és örökös csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatják az álmodozót. Azaz álmodni jó, álmodozni nem. J Jut eszembe álom: minden japanofil szíves figyelmébe ajánlom ezt a filmet. Oké, hogy ez csak egy hülye vígjáték, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy tényleg ilyen egyszerű-e a „kimegyek Japánba, aztán minden hűdejólesz”-dolog. Nekem nem szegte kedvemet, de azért érdekes volt.
Egyébként alaposan megkapta a magáét a blogszcéna (húgeci de nagy szavakat használok jajjaj…) kb. 95%-a, mégpedig nem is akárkitől, hanem Dr. Rodé Magdolnától, aki ebben a cikkében aszongya, hogy: ”Töretlenül hódít világszerte - így Magyarországon is - a blogolás, az internetes naplóírás, a webnapló. Ezek többnyire eseménytelen sorok, amelyek az íróik sivár életéről árulkodnak. (…) Nagyon is elgondolkoztató, hogy az üres életüket ilyen módon akarják érdekesebbé tenni.” Különösebb hozzáfűznivalóm nincs, mindenki értse, ahogy akarja. Viszont teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy mindez ERRE A BLOGRA NEM VONATKOZIK. Mi ugyanis azt a nehéz keresztet vettük magunkra, hogy információdús ismeretterjesztő írásokat és képeket közölve elősegítsük kedves olvasóink szellemi épülését, mint ahogyan ez az alábbi postokból mindenki számára nyilvánvalóan ki is derül. Aki esetleg mégsem fogná fel építő jellegű kritikáink célját, nos, annak javaslom, hogy keresse fel pszichológusát, vagy ugorjon a liftaknába. Köszönöm.
Mivel mostanában nem múlhat el post cosplay nélkül, nem is húzom tovább a kedves olvasók idegeit, hanem lássuk a mai versenyzőket: Final Fantasy – a sokadik Rikku-chan, és Tifa az FF-7-ből. SZÉP. Mivel Tekken-buzik vagyunk, álljon itt egy korrekt kép Asuka Kazamáról is. Ezen a meglehetősen alternatív, ám mégis korrekt jelmezbe öltözött leányzón meg nevettem :D
Eddig tartott a móka, gyerekek, jöjjenek a keményebb idegrendszert igénylő cuccok. Most sajnos nem tudtam túl sokat előkotorni, de azért ezek is megteszik. Először DBZ: komolyan megijedtem, amikor megláttam ezt a Buu-t, de semmi gond, kemény ellenfélre akad „Goku” személyében. Erről a „Sailor Moon-ról” meg inkább nem mondok kritikát. Nem válna díszére még ennek a blognak se. Ez a Yugi meg… hát nem is tudom, egyszerre volt meglepő és mulatságos.
Van még egy-két random kép, amin mosolyogtam, pl. ez. Ezen meg iszonyat nagyot röhögtem, remélem, ti is. Gondolom mindenki ismeri a Fekete macska című meglehetősen gagyi „képregényt”. Maki különösen imádja, neki dedikálom ezt a négy képsort, szvsz ezek azért elég jól sikerültek: 1 2 3 4
Kicsit más: a Mesterem ajánlotta figyelmembe Dr. Drábik János írásait, így én is megteszem, épüljetek belőle: klikk ide meg ide. Ja, a legdurvább: a világ mai állása szerint nagyon úgy néz ki, hogy ezen összeesküvés-elméletek sajna nem csak elméletek. Ha ez valóban így van, akkor nagyon remélem, hogy a fentebbi cikkekben szereplő gazemberek a jelenlegi globális és magyarországi politikai maffiával együtt hamarosan a következő sorsra jutnak:
Na mára ennyi voltam. Hallgassatok DDR-t, mert az jó. És persze mindenfélét Masami Okui O-megami-samától, mert az meg még szebb és jobb. Csá.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése